Ezredtörténet
A kezdetekhez az állandó hadseregek kialakulásának időszakáig kell visszamennünk. VI. Károly német-római császár, - magyar királyként III. Károly - 1740. október 20-án meghalt, s utódja leánya, Mária Terézia (1717. május 13. — 1780. november 29.) lett.
Trónra lépése idején a császári-királyi hadseregben csak három magyar gyalogezred, valamint nyolc huszárezred létezett. Magyarország területén a határőrezredek szervezése még folyamatban volt, és 1745-re fejeződött be. A katonai helyzet azonban kritikus volt. A nőági örökösödési törvény alapján trónra került Mária Terézia uralkodását Poroszország és mások sem nézték jó szemmel, amelynek következménye az osztrák örökösödési háború (1741-48) lett. A Bécs és Prága felé nyomuló ellenség megállítására Mária Terézia 1741. szeptember 11-én Pozsonyban országgyűlésre hívta össze a magyar urakat és rendeket, s itt az országgyűlés támogatását kérte a fenyegetett trón védelmére.
A számos metszeten, festményen megörökített patetikus jelenet szerint ekkor a magyar urak kardot rántva „Vitam et Sanguinem pro Regina Nostra!” - Életünket és vérünket királynőnkért! - felkiáltással éltek, bár a rossz nyelvek szerint azt is hozzátették: „...sed avenam non”, azaz, hogy zabot (átvitt értelemben pénzt) már nem kívánnak áldozni a szent célra. - A legendán túl tény azonban, hogy az 1741. 63. törvénycikk alapján, a nemesi insurrectión felül még 21.600 katonát ajánlott fel az országgyűlés, akikből 6 új magyar gyalogezredet szervezhettek: így toborozták az Újváry- (a későbbi császári és királyi brassói 2.), a Szegeden felállított Haller- (a későbbi nagyszebeni 31.), a Pozsonyban szervezett Forgách- (a későbbi budapesti 32.) a Sopronban megalakult Andrássy- (a későbbi aradi 33.), a Lőcsén felállított Szirmay- (a későbbi nagyváradi 37.) és a Felső-Magyarországról származó Bethlen (a későbbi pécsi 52.) gyalogezredeket.